Vendégjátékok februárban a Nemzetiben

Február 28-án Arthur Miller: Az ügynök halála című művét játssza a szombathelyi Weöres Sándor Színház a Gobbi Hilda Színpadon.

Az előadásban az esendő, a hétköznapok anyagi és lelki súlya alatt görnyedő, a rideg tényeket rögeszmésen szebbé, barátságosabbá kozmetikázó, az álmai mellett a végsőkig kitartó kisember a megértő, de nem megbocsátó vizsgálat alanya. Alakjában a szerző apjának is emléket állított, akit az 1930-as évek gazdasági krízise gyűrt maga alá. Most, a jelenünket megnyomorító újabb világválság idején a közösség számára látszólag feleslegessé vált, az életből lassan kikopó, de mindennek ellenére szeretetre méltó figurájában valószínűleg több nemzedék tagjai is egyre döbbentebben ismernek magukra.

A Hamvai Kornél új fordításában, Valló Péter rendezésében színre kerülő előadásban Willy Lomant Jordán Tamás alakítja.

„Valló Péter gondolkodtat, és remekül építkezik. A kamaraterem ideális helyszín a kísérletezésre, a rendező él is ezzel. Nincs frontális színészi munka, a nézők masszája héjként öleli körbe a játékteret, amelynek közepén az amerikai álom kopottas szimbóluma, egy Chrysler kabrió áll (néha forog). A nyitott tetejű státuszszimbólum az ügynök életének legfőbb színtere, lelke, teste és szíve. A kisember egyetlen kapaszkodója, amit ünnepnap fényesre waxolhat, és ha a baj van, alá lehet bújni, és mindig lehet rajta valamit bütykölni. Eggyé váltak. - Az utalás egyértelmű, a dráma voltaképp az ügynök elméjében, közvetve pedig a sztrádán zajlik, útban a halál felé.

De mi van az autón túl? Szűkös élettér, családi falanszter, hitelre vett falatnyi lebetonozott udvarral. Az elviseléséhez pedig a rózsaszín álmok, a nagy hazugságok, hogy egyszer majd leszek valaki, hogy minden jobb lesz. Közben pedig irigykedhetünk, vajon mit tudnak a sikeresek, az élet császárai. Akiknek jobban megy a soruk, akik jutottak egyről a kettőre, akik valahogy meggazdagodtak. Az ügynök kínlódik, de nem érti, mi vele a baj? Ő és fiai miért nem lettek sikertörténetté? Mi a titok? Rágja magát, keresi a kiutat, emlékeiben kotorászik, közben vezet, és suhan el az élet.

A kulcs Jordán Tamás kezében van (és nagyon jó helyen). Ügynöke szerethető karakter, nagyon is hétköznapi figura, megalázott, megtört, sértett magyar hivatalnok, aki valamiért színesebb és locsogóbb, viccesebb és emberibb annál, minthogy igazi törtető, tenyérbe mászó képű ügynökmajom válhasson belőle. (…)

Ilyen ez, ha egy jó darab jó rendezővel és színészekkel találkozik: fejbe ver.” (nyugat.hu)

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata két előadását hozza el Budapestre.

Február 18-án Székely Csaba: Bányavirág című drámáját, mely a Yorick Stúdióval együttműködésben készült, a Gobbi Hilda Színpadon láthatják a nézők.

A darab Székelyföldön játszódik, ahol kétszer nagyobb az öngyilkosságok aránya, mint egész Romániában. Az egykori bányász, Vajda Iván a bánya bezárása óta reményvesztett munkanélküliként éli mindennapjait, és gondozza beteg édesapját. Nem azzá vált ez a világ, amivé szerette volna. Hozzá hasonlóan kiutat keres szűkebb környezete is: féltestvére, Ilonka, barátja, Mihály, szomszédjai, Illés és Irma. Mindenki a maga módján.

A szerencsétlen sorsok és a sok lemondás ellenére a Bányavirág nem komor darab. A fekete humor erőteljes jelenléte segít megfelelő távolságból szemlélni azt, amiben élünk.

Nagy Botond, a helikon.ro internetes oldalon így ír a Bányavirágról:

„Az utóbbi évek egyik legjobb vásárhelyi produkciója született meg, amelyet a nagyszerű szöveg, a precíz rendezés, a parádés előadásmód és a pazar humor jellemez, sodró, magával ragadó és könnyesre kacagtató tragikomédia a húsz-huszonegyedik század fordulójának erdélyi, székely-magyar örök aktualitásba vesző kérdéseiről. Pálinkával, rengeteg pálinkával öntözötten.”

Február 19-én a Nagyszínpadon Csehov: Platonov című művét mutatja be a marosvásárhelyi társulat. A Platonov Csehov kevésbé ismert, és ritkábban játszott darabja. A dráma alapproblémája az, hogy egy olyan világban, amelyben az élethelyzetek nagyon erősen meghatározzák az emberek életlehetőségeit, hogyan lehet létezni, megőrizni az egyéniséget és a nemesebb ambíciókat, mi hiteles és mi hamis az emberben, az emberi kapcsolatokban. A Platonov a magányosság különös tragikomédiája, ahol a címszereplő egyfajta abszurd anti - Don Juanként jelenik meg. Menekül az őt üldöző nők elől, de ezekben a szerelmi viszonyokban éli át létezésének leglényegesebb vonását: a magányt.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Harsányi Zsolt rendezésében megpróbálja kibontani a Csehov-szöveg sajátosan összetett viszonyrendszereit, s egy a mai korban is érvényes problémaként, a kortárs színjátszás eszközeivel – nagy hangsúlyt fektetve az akusztikus effektusokra és a fényhasználatra – bemutatni a Platonov történetét.

Zappe László, a Népszabadság kritikusa a Platonovról: