|
- Mesélj arról, hogyan indult a karriered!
- A középiskola előtt és alatt - a hatvanas évek elején - volt egy gitározós korszakom. A Montanas nevű zenekarban játszottam. Nem voltunk túl jók, de volt ORI vizsgánk, működési engedélyünk. Zenélgettünk, és mi építettük az ország első polifonikus, amatőr orgonáját is.
- Hogyan lettél zenészből hangosító?
- Azt szerintem mindenki tudja, hogy a hangszerek össze vannak kötve egy kábellel, és egy bizonyos berendezéssel. Hogy hogyan lettem hangosító? Egy nap kihúztam a kábelt a gitáromból, és egyszer csak a másik oldalon találtam magamat. (nevet)
- Egyik napról a másikra átálltál a másik oldalra?
- Mivel hamar rájöttem, hogy csak középszerű zenész lehetek, így aztán a dolog másik oldalát kezdtem el forszírozni. A középiskola után elvégeztem egy rádió - és tévéműszerészi iskolát, és egy ideig abban a szakmában dolgoztam. 1973-ban kerültem a Bábszínházhoz. A színház mindig is vonzott, hogy ez jó vagy sem, a mai napig nem dőlt el természetesen. (nevet)
- A Bábszínházban lett belőled hangosító?
- Igen, ott nevelődtem színházi hangosítóvá, gyakorlatilag, azóta ezt csinálom. Amikor megszületett a két fiam, megpróbáltam polgári állásokba elmenni, de csak két évig bírtam, majd elszerződtem a mostani Új Színház elődjéhez. Korábban Bartók Gyermekszínháznak hívták, majd Budapesti Gyermekszínház lett, később Gyermekszínház, Arany János Színház, s végül Új színház. Gyakorlatilag 17 éven át ültem ott, az igazgatók jöttek - mentek. Aztán 2000-ben keresett meg a Schwajda.
- Elmesélte, hogy épül a Nemzeti Színház, és az úgynevezett elektroakusztikai rendszerek tenderterveire megérkeztek a pályázatok. Ő nem értett hozzá, ezért megkért, hogy egyfajta szakértőként bíráljam meg ezeket. Elkészítettem neki egy x oldalas véleményt, amit szóban értelmeztem számára. Ezen felbuzdulva felkért, hogy vezessem végig az elektroakusztikai berendezések telepítését, tervezését, installálását. Ha utánanézel a korabeli sajtóban, amikor a színház megnyílt, bírálták minden szempontból, de miután Közép –Európának ez volt az első digitális hangú színháza, ezért aztán az összes kritika, mikor a hanghoz ért, azt írták: világszínvonalú. És léptek tovább.
- Mesélj kicsit arról, hogy kezdtétek a munkát…
- Szoros együttműködés volt a jellemző az elektroakusztika részterületeit tervező, szállító és installáló nagynevű cégekkel! Például: egy cég szállította az URH-s vezeték nélküli rádiós mikrofonjaink rendszereit, akiknek mi megadtuk az épület teljes frekvencia terhelését (mobiltelefónia, rádió és tv műsorszórás, az általunk használni kívánt rádió adó-vevők, rádiófrekvenciás vezérlők és távvezérlők frekvenciái), illetve a hivatalosan tiltott frekvenciákat, ők pedig javaslatot tettek, hogy milyen adó, illetve vételi frekvenciákkal kell ezeknek a rádiós dolgoknak működni ahhoz, hogy a lehető legkevesebb zavar legyen.
- Arról beszélünk, hogy, ha egy színészen rajta van a mikrofon, az ő portját ne zavarják be a mobiltelefonok, a mentő, a rádió, a taxi?
- Pontosan. Nekem volt egy korábbi élményem. Nyíregyházán fordult elő, a Zizi Labor által írt Zizi bázis titka című darabban. Simorjay Emese éppen nagyon búsult, hogy mi lesz a kis robottal, mert tönkreteszik, megölik, amit mikroportban tett természetesen. Egyszer csak káromkodva megszólalt a portban egy taxisofőr, hogy hol a f…..ban van az utasom? B…..tok meg. Nos, ha kevésbé gondosan terveznek meg egy rendszert, előfordulhat ilyesmi, és az kellemetlen tud lenni.
- Mit kellett még megterveznetek?
- A teljes hangrendszert! A Nagyszínpadon, a Gobbi Hilda Színpadon és a hangfelvételi stúdióban, a hangosítótár külön intranetes szerver rendszerét, illetve a mobil rendszereket. Egy színházi hangrendszer több szinten működik. A lelke a hatáshangrendszer, amelyen keresztül a néző hallja az előadást, a zenét, a mikroportokat, az éneket. Ebbe beletartozik a kontroll vagy monitorrendszer, hogy a színpadon, vagy a zenekari árokban lévők is hallják a számukra fontos effekteket, a zenekart, a bejátszás hangját. Ezen kívül van egy hívó rendszer, amelyen az ügyelők beszélnek. Az ügyelő megválogathatja, hogy amit beszél, a színház mely területein szóljon. Ehhez tartozik egy műsorhangrendszer, aminek hangszórója, illetve hozzá tartozó kapcsolós hangerő szabályzója van minden szobában. Választani lehet, hogy melyik színpad hangját akarja valaki hallgatni, de amikor az ügyelő hív, akkor a műsor elhallgat és mindenhol csak a hívás hallható. Rendelkezésre áll még egy duplex rendszer, amellyel az ügyelő, a segédügyelő, a színpadgépészet, a felső és alsógépészet, a világítás és a hangtechnika tud egymással oda-vissza beszédkapcsolatot tartani. Ez egy úgynevezett ügyelői mátrix. Emellett van egy evakuációs rendszer, ami azt takarja, hogy ha bármi történik, több helyről, így a főportáról, a diszpécseri szobából, illetve az ügyelőktől lehet indítani evakuációs hívásokat.
- Sokrétű dolog, és nagyon érdekesnek tűnik.
- Hát, kihívás volt, nem is kicsi. A színház teljes hangberendezése 482 millió forintba került.
- Gondolom, a tervezés után azonnal elvállaltad a hangosító tár vezetését?
- Végig kellett gondolnom, hiszen én ’47-es születésű vagyok, és 53 éves voltam akkor. Ilyen idősen kevés ilyen ajánlatot kap az ember, nem tudtam, hogy majd bírom–e, és, hogy mennyi tanulással jár majd. A digitális hangtechnika akkor még eléggé gyerekcipőben járt, én pedig Hála Istennek meg tudtam tanulni.
- Hány hangosító dolgozik a színházban?
- Öten vagyunk, ami szerintem kevés. Kampányszerűen kell dolgozni, van, hogy én vagyok bent napközben és a fiúk este dolgoznak, de van, hogy öten is kevésnek bizonyulunk. Mióta egyre-másra nyílnak a különböző játékhelyeink, azóta ez fokozottan érvényes.
- Hány hangosító dolgozik általában egy–egy előadáson?
- Vannak kevésbé bonyolult előadások, a legegyszerűbb a Tartuffe. Ott a második felvonásban egyetlen egy zenei bejátszás van. Ennyi. De mondok egy sokkal bonyolultabbat. A János vitézben a keverőben fönt két ember van, az egyik keveri a harminchat tagú zenekart, a másik a mikroportokat. A színpadon is két ember dolgozik, hiszen az előkészítésnél ki kell rakni a zenekari mikrofonokat, a kórus mikrofonjait, a kontroll hangszórókat. A szünetben komoly átépítések vannak, és mindegyik díszletben megfelelően vannak elrejtve a mikrofonok és a hangszórók. Ahány szín, annyi féle díszlet, a mikrofonokat és kontroll hangsugárzókat át kell telepíteni, és erre van mindössze tíz perc. Ott például négyen dolgoznak. Vannak háromemberes darabok, és kétemberesek is.
- Ezek szerint ti közvetlen kapcsolatban vagytok a színészekkel?
- Igen. Ismét egy emlék Simorjay Emeséről. Nagyon jópofa dolog történt még az Arany János Színházban. Nancyt játszotta Emese az Oliverben, és mikroportban énekelt. Korabeli ruhája volt, rengeteg alsószoknyája, és bő, buggyos bugyogója. Ő mindig előbb elkészült, mintsem én odaértem az öltözőjébe. Egyszer csak megyek a folyosón, jön velem szemben Emese, lehajol, lenyúl, összenyalábolja a szoknyáját, felhúzza a fejére, és azt mondja: Gyere Tamás! Ebből legenda lett a színházban, és innentől kezdve ezt majdnem minden előadás előtt eljátszottuk. De vannak olyan színészek is, akik kényelmesebbek, és maguknak teszik fel a mikroportot, vagy éppen irtóznak attól, hogy hozzájuk érjenek. Az ilyet respektálni kell.
- Milyen hibákat véthet egy hangosító?
- Amíg egy berendezés új és jó, és megfelelő szakértelemmel működtetik, ilyenek nem nagyon jelentkeznek. Ám, ha nem törődünk ezekkel a berendezésekkel, akkor ezek rohamosan tönkremennek. Ennek következtében előfordulhatnak technikai hibák. Vannak emberi hibák, amikor a hangosító fáradt, ezért nem azt játssza be azt, amit kellene, vagy másképp játssza be, mint ahogy azt kellene. Előfordul, hogy a színész közreműködésével hibázik a hangosító, amikor nézem a példányt, és ő közel sem azt mondja, ami ott áll. És ha nekem az alatt mondjuk van két zeném, akkor próbálom megsaccolni, hogy talán most kéne elindulnom? Aztán vagy sikerül, vagy nem. Jeles művészünk nem is olyan régen, egyszer csak egy oldalnyit ugrott a példányában, ami meglepődést okozott a színpadon is, és a műszaki munkahelyeken egyaránt. Az alatt ugyanis sok mindennek kellett volna történnie. Talán a nézők nem vették észre. Furcsa dolog a színházi technika, mert rettenetes módon specializálódott, és fejlődött is. A művészemberek úgy gondolják, hogy, ha megnyomod azt a gombot, az tuti meg fog szólalni. No, hát ez nem mindig így van. Néha a színészek rákényszerítenek az emberre dolgokat, ami magában hordozza a hibázás lehetőségét.
- Megosztasz a nézőkkel néhány érdekes történetet?
- Az egyik Szigeti Gabi kollégámmal esett meg. A Holdbeli csónakos című előadás előtt frissítettük a programot. Rendszerint a darab különböző eseményei, bejátszásai előre be vannak állítva, és ha megnyomom a megfelelő gombot, azok maguktól elindulnak. Egyszer csak Gabi váltott egyet, megnyomta a megfelelő gombot, de nem történt semmi. Próbálgatta, hátha történik valami. Tudni kell hozzá, hogy a potméterek automata motorosak, maguktól állnak be a helyükre. Mivel nem történt semmi, Gabi megijedt, leizzadt, majd a gép a frissítésnek köszönhetően valamiért 17 mp késéssel kezdte el megcsinálni a parancsokat. Szerencse, hogy ott volt a karmester is, és ketten nagy nehezen, a hibás berendezéssel „megküzdve”, meg tudták kézi vezérléssel oldani a dolgot. A másik egy komolyabb hiba volt. Van egy bizonyos szünetmentes tápegységünk egy lenti szobában. 20000 wattos, ami áramszünet esetén a hangot még negyven valahány percig tudja működtetni. Ebben akkumulátorok vannak, amelyeket időnként ki kell cserélni, mert lemerülnek. Tudni kell hozzá, hogy a digitális berendezésnek akkor is szüksége van ezekre a tápegységekre, amikor a bejövő hálózati áramban túlfeszültség keletkezik, és ennek következtében hirtelen impulzusszerű növekedés vagy csökkenés lesz. Ilyenkor is védelmet nyújt a tápegység. A János vitéz harmadik felvonásának elején egyszer csak hangerőcsökkenést hallottunk. Elkezdtük nézni a kimeneteket, és láttuk, hogy húszon valamennyiből csak hat darab hallható. A többi lefagyott és elnémult a túlfeszültség következtében, a tápegység pedig nem tudott bekapcsolni. A kórust a karmester nem hallotta rendesen, én nézegettem a példányt, a kollégám meg ütögette át a programot, hogy megszólaljon. Végül megoldottuk a helyzetet, a sok éves rutin segített.
- Ezek szerint te is részt veszel az előadásokban is, nem csak irányítod a hangtárat?
- Gyakorlatilag részt veszek a megbeszéléseken, a díszletterv elfogadásokon, az olvasópróbákon, és aztán ott vagyok, amikor elkezd talpra állni hangilag az előadás. Néhány előadás hangosításában is részt veszek, irányítom és felügyelem a hangosítók munkáját. Gondoskodom a karbantartások és a szükséges javítások elvégzéséről, illetve elvégeztetéséről, a speciális hangosítói eszközök elkészítéséről. (Pl.: vezeték nélküli síró kellékbaba, adott díszletelemben megszólaló rádió, stb.) Az elmúlt 37 évben rengeteg dologgal foglalkoztam. A hangfelvételi stúdióban például a komolyabb felvételeket a mai napig én csinálom. Amikor készült az Ember tragédiája, Márta Pista bent ült a hangfelvételi stúdióban, és Szikora János instrukciói alapján szerezte a zenét. Szikora lent rendezett, Márta Pista pedig a stúdióban játszotta fel szintetizátorával a frissiben szerzett zenéjét. Majd amikor kész voltunk valamivel, leküldtem a nagykeverőbe, ott a hangosító bejátszotta, s amikor közölte a rendező, hogy nem erre gondolt, kezdtük elölről. A Holdbeliben Melis Lacival csináltuk ugyanígy. Ha már a hangfelvételi stúdiónál tartunk! Az Új Színház hangstúdiójában, amelyet szintén én terveztem és szereltem fel, filmszinkronizálással is foglalkoztam. Számos nagy mozifilm és dvd szinkron hangmérnöke voltam. Példaként csak kettőt említek: A Zongoralecke (az első sztereo hangú magyar dvd) és A Kis Buddha (ennek az az érdekessége, hogy címszerepét a jelenlegi igazgatóm, Alföldi Róbert szinkronizálta).
- Több régi rádió is van a szobádban. Ezek szerint szabadidődben a régi rádiókat bütykölöd?
- Igen. Sajnos manapság horror ára van a régi alkatrészeknek. Az én rádióm szerepel a Vadászjelenetek Alsó – Bajorországból című darabban. Emellett pedig a három unokámmal foglalkozom.
- Zenekarokat nem hangosítottál?
- Dehogynem. A Zizi Labort végig, és jó néhány kisebb-nagyobb együttest alkalomszerűen. Az Edda duplalemezének (Lírák és Koncert) koncert részét élő Edda koncerteken, Agárdon, a Popstrandon és a siófoki szabadtéri színpadon vettem fel. Utána eltörtem a lábam, nem tudtam az utómunkákon részt venni, így meg sem vagyok említve rajta, tiszteletpéldányt sem kaptam, de később megvettem magamnak. 20-30 lemeznek, cédének voltam a hangmérnöke. Büszke vagyok arra, hogy én hangosítottam a Stadionban a Queen előtt a Zizilabort az Asszonykórussal. A Queen őket választotta. Majdnem fél órát kaptunk, majd jött a Craaft nevű német rockbanda. Kezet fogtam Freddie Mercuryval is. A hangját a mai napig imádom, megvan az összes lemezük. Életemben olyan profizmussal nem találkoztam, mint ami ott jelen volt. Sajnos átaludtam a koncertet, hisz akkor már két napja talpon voltam az izgalomtól, és ahogy elindult a Queen, én elájultam. Az öltözőben összetoltam négy széket és arra ébredtem fel, hogy Tavaszi szél… De megvettem utólag a felvételt, és megnéztem a koncertet.(nevet)
|
|
