Ismerje meg közelebbről Herpai Ritát

A te utad hogy vezetett a színházhoz?

• Színésznő akartam lenni, úgyhogy hatszor felvételiztem a főiskolára, de sikertelenül. Közben szerencsére felvettek a Nemzeti Stúdióba. Ott tanultam meg a szakmát, olyan tanároktól, mint Bodnár Sándor, Montágh Imre, Simon Zoltán, Tatár Eszter, Dölle Zsolt, Pintér Tamás. A harmadik év leteltével, színész III. minősítéssel a zsebemben, dolgoztam egy évig a Hököm Színpadon, majd 3 évig szabadúszó színész voltam. Szinkronizáltam, a televízióban a Családi kör című produkcióban szerepeltem, és dolgoztam a rádióban is. Nem erről álmodtam korábban, így amikor felhívtak a régi Nemzetiből, hogy kellene nekik egy asszisztens, elvállaltam a feladatot.

Hogy álltál a feladathoz?

• A színésznőség nem működött. Nekem mindig józan ítélőképességem volt, és nem nagyon láttam azt, hogy ez egyszer csak megváltozik majd. A régi Nemzetiben nőttem fel, jól esett, hogy felhívtak, rám gondoltak, és olyan volt, mintha hazamentem volna. Ismertem az összes színészt, mindenkit a házban, tulajdonképpen ezért is hívtak engem.

Azt nehéz volt magadban feldolgozni, hogy végül nem színésznő lett belőled?

• Egy darabig furcsa volt nekem, hogy megfordult a helyzet, és lent ülök a nézőtéren. A munka érdekes volt, és nem okozott nehézséget, hiszen nagyon rá tudtam hangolódni az egész produkcióra, főleg a színészekre. Csak az volt új, hogy a másik oldalról nézem a produkciót, és nemcsak magamra kell figyelnem. Ma már megszoktam, de még mindig álmodok vele, hogy színpadon vagyok. (mosolyog)

Ha látsz egy–egy színészt, hogy hogyan old meg egy feladatot, eszedbe jut még, hogy te hogyan csinálnád?

• Soha nem voltam olyan gyakorlott a szakmában, hogy pofátlanul azt mondhatnám, ismerem a varázslatot, amivel élettel töltenek meg egy szerepet, ahogy Valló Péter mondaná: „Ez a színész céh belügye.” De azt tudom és érzem, hogy sikerült-e annak megszületnie, amit a rendező kért vagy amit a nézőnek látni kellene.

Jól gondolom, hogy ez egy nagyon felelősségteljes munkakör? Hogy mindig minden a helyén legyen? Néha pátyolgatni is kell a színészek lelkét?

• Kell az övékét is, a rendezőét is, az ügyelőét, a súgóét is, és az enyémet is. (nevet) Igen, felelősségteljes a munka, hiszen ha tévedsz, a szervezési dolgokban, ha elnézel valamit, és rosszul szervezed le a helyet, az időt, a tárgyi dolgokat, és a személyeket, akkor tönkre tudsz tenni egy próbát. Velem is előfordult már, hogy rosszul írtam ki egy színészt, és állt a próba egy fél órát. Ő jött pontosan, csak én rosszul kalkuláltam. De hát igyekszünk, hogy ilyen ne nagyon forduljon elő. Mindent kézben kell tartania az asszisztensnek, onnantól kezdve, hogy kellenek–e kellékek, a zenés daraboknál figyelni kell a korrepetítorra, a zongorára, arra, hogy kell–e statisztéria, hogy melyik helyszínen van a próba, és így tovább. Persze sokan segítenek. Egyedül szervezel, de csomó kolléga segít. Ez egy nagyon nagy csapatmunka.

Előfordult már, hogy nehezen jöttél ki egy rendezővel?

• Az asszisztens azért van, hogy segítse a rendező munkáját. Pici konfliktusok mindig vannak, hiszen mindannyian különbözőek vagyunk és sok érdek képviselteti magát, illetve néha ütközik, ez a munkával jár. De ha bizalom van, könnyű dolgozni. Nekem szerencsém volt, mert ezt a bizalmat minden rendezőmtől megkaptam. A régi Nemzetiben általában Iglódi Istvánnal dolgoztam, és nagyon élveztem a vele való munkát. Aztán például amikor Funtek Frici megrendezte a Tótékat, az életem egyik legszebb munkája volt. Nemcsak Frici miatt, hanem a csapat miatt. Sinkovits Imre bácsi, Béres Ilona, Cserhalmi Gyuri, Varga Marika. Szikora János mellett dolgozhattam a Nemzeti Színház nyitóelőadásán, Az ember tragédiáján. Valló Péter mellett lehetek évente legalább egyszer. Sok év után Alföldi Robival dolgozhatok. Az összes nevet nehéz lenne felsorolni. Az összetűzéseket a megszépítő messzeség elhomályosítja, de amit tanulok egy-egy próbaidőszak alatt, azt viszem magammal.

Volt olyan előadás közben, hogy valami beütött, és neked kellett megoldanod?

• Az előadás alatt az ügyelő a főnök. Ő megosztja velem az információkat, és azonnal lehív engem a színpadra, ha baj van. Például ha leáll a díszlet. A III.Richárdnál folyamatosan mennek a süllyedők, és egyszer baleset történt Blaskó Péterrel. A kezét odarakta a két süllyedő közé, és ahogy azok elindultak, becsípte. A rendszer letiltotta, és láttuk, hogy baj van. Pont ott voltam a folyosón, azonnal lement a függöny, a mentőt már hívták, majd én kimentem a függöny elé, és mondtam, hogy mi történt. Elmeséltem a nézőknek a jelenet végét, és mondtam, hogy most innen folytatjuk. De lement az előadás. Aztán egyszer például előadás közben elromlott a hívó a házban, futva értesítettük a szereplőket a helyzetről és mindenki ott állt a takarásban, és figyelte az előadást, mikor kell bemennie.

Két új bemutatód lesz ebben az évadban?

• Három, az Ármány és szerelmet már elkezdtük próbálni Alföldi Róberttel, azután rögtön kezdődik az Úri muri, amelyet Bezerédi Zoltán rendez, és lehet, hogy tavasszal készülünk egy előbemutatóra.

A közös munka során kialakultak barátságaid a szakmádban?

• Vannak emberek, akikkel hosszú évek óta együtt dolgozom, vannak, akikkel egészen közeli kapcsolatba kerültem, amelyet majdnem barátságnak lehet nevezni, de nem az, mert ezek a kapcsolatok általában nem lépnek túl a színházi kereteken. A színészek, és a háttér személyzet között van egy fal, amely a legritkább esetben kerül lebontásra. De a sok év alatt, sok színházban megfordulva, sok rendkívüli ember ismeretségét szereztem meg, akikkel bármikor jó összefutni és legalább néhány szót váltani.

Van időd színházba járni?

• Szégyenteljes a válaszom. Mindig van egy–két szabad estém amellett, hogy sokat vagyok itt. De nem biztos, hogy olyankor színházba akarok menni. A Radnótisok évek óta mulatnak rajtam, mert tudják, hogy májusban mindig megérkezem. Amikor itt vége az évadnak, akkor jövök rá, hogy ezt se láttam még, azt se láttam, és megjelenek. De év közben ritkán megyek.

Van kedvenc színészed?

• Mindig azok, akikkel éppen dolgozom, persze most füllentek. (mosolyog). De nem mondanék nevet. Meg olyanok is vannak, akiket nézek évek óta, és még mindig nem szerettem meg a művészetüket. Nagyon szubjektív ez a pálya, mert a legnagyobb művésznél is akad olyan, aki nem szereti. De nagyon jó nézni, ahogy dolgoznak, a mai napig egy nagy varázslatnak tartom, és jól esik, ha néha egy-egy rendező megkér, és én is megjelenek a színpadon. (mosolyog).