|
- Te vagy a díszítőtár vezetője, a Nagyszínpad színpadmestere. Te is építesz díszletet, vagy inkább koordinálod a többiek munkáját?
- Elsősorban koordinálom, de kiveszem a részem a munkából is. Jelen vagyok szinte mindegyik építésnél, bontásnál. Fontos, hogy ott legyek, hiszen akkor van rálátásom arra, hogy mi történik. Talán így nagyobb tiszteletet kapok vezetőként is a kollégáimtól. Nem beszélve arról, hogy biztonságos is, ha minden egyes lépését látom a beépítésnek.
- Hány emberrel dolgozol a Nagyszínpadon, és hány darabotok fut most?
- Huszonketten vagyunk összesen, velem együtt. A díszletek nagysága megkövetel ennyi embert. Tizenegy darabunk fut, a Lear királyt is beleszámoltam, amelynek márciusban lesz a premierje.
- Már tudod, hogy milyen lesz a Lear díszlete?
- Igen, a tervelfogadáson részt vettem. Igyekszem általában bele is szólni, próbáljuk úgy alakítani a gyártást, hogy repertoárszerűen lehessen használni ezeket a díszleteket, hogy a mindennapi használatot megkönnyítsük.
- Szakmai szemmel nézve milyen díszletei vannak a Nemzeti Színháznak? Bárhol megállnák a helyüket Európában?
- Technikai megoldásokról, műszaki oldalról azt tudom mondani, hogy európai színvonalú díszleteink vannak. Az évek során kialakult egy gyártói gárda, akik európai minőséget képviselnek. Általában anyagi kérdés, hogy milyenek lesznek egy előadás díszletei. Néha látunk egy–egy vendégelőadást, amelyek kiemelkedőek, de nyilván gazdagabb anyagi erőforrásból gazdálkodnak. Mi is tudnánk ilyet, csak drágábbak azok az anyagok, amiket ők használnak.
- Van. Általában a díszítőknek az a kedvenc előadásuk, amelyben kevés díszlet van, de nekem az a kedvencem, ami nehézkesebb bármilyen szempontból. Szeretem, ha komoly munka van vele, és ettől függetlenül jó is. A Mester és Margarita volt ilyen, nagyon szerettem. Nagyon nehéz volt beépíteni, sokat dolgoztunk vele, de nagyon kedveltem az előadást is, és a díszletét is.
- Most melyik előadás díszlete a legszebb, vagy legbonyolultabb szerinted?
- A Vesztegzár, és az Oresztész díszlete is nagy, komoly díszlet, nagyon kényes, de könnyen szerelhető.
- Amit tudok, megnézek elölről is, nem csak hátulról vagy oldalról.
- Néző szemmel melyik előadást kedveled?
- A Mester és Margaritát, és a Holdbeli csónakost. Az újak közül nem láttam még teljes hosszában a nézőtérről egyiket sem.
- Ha este hétkor kezdődik egy előadás, mikor kezditek el építeni a díszletet?
- Általában reggel kilencre jövünk, egy átlagos beépítés három – négy óra minimum, és az előző díszlet kibontása két-három órát vesz igénybe. Előadás után bent szokott maradni a díszlet, és másnap szoktuk azt kibontani, majd nekilátunk az esti előadás díszletét beépíteni. Viszonylag keveset éjszakázunk, az nagyon megterhelő, nappal hatékonyabban lehet dolgozni.
- Az előadás végén megyünk haza. Van olyan előadás, amelynél csak két-három ember kell az előadás alatt, de ez a ritka, inkább tíz – tizenöt ember az, aki az előadást is kiszolgálja. Ők működtetik az előadást, nagyon komoly felsőgépészetünk és alsógépészetünk van. Hetvenkét süllyedő van beépítve a színpadba, tizenkét zenekari süllyedőnk van, forgószínpadunk, amit szintén mi működtetünk. Ennek a színháznak európai színvonalú színpadtechnikája van.
- Itt sosem történt baleset?
- Egyszer Blaskó művész úrnak csípte oda az ujját a süllyedő. Azóta Hála Istennek nem történt baleset. Egy külsős rendezvénynél fordult még elő az, hogy valaki beleesett a süllyedőbe, és két és fél métert zuhant, de szerencsére semmi baja nem lett. Egy autóbemutató volt, számára ismeretlen terület, és belegyalogolt a lyukba. Más színházban is előfordul, hogy valaki beesik a zenekari árokba. De aki a színpadon dolgozik, tudja, hogy hova hogyan kell lépni.
- Hogy lett belőled díszítő? Mi az eredeti szakmád?
- Asztalos vagyok. A Thália Színházban kezdtem a pályafutásomat, először díszletgyártással foglalkoztam, aztán lettem díszítő, és utána színpadmester, itt, ebben az épületben. A Tháliából jöttem ide, és a kezdetektől itt dolgozom. 2001 szeptemberétől.
- Ezt a szakmát nem lehet megunni?
- Mindennek megvan a jó és a rossz oldala, de sokkal többet ad nekem ez a munka, mint amennyit elvesz.
|
|
