Heinrich von Kleist

Jupiter, a főisten, felveszi Amphitryon alakját, hogy elcsábítsa annak feleségét, Alkménét. Merkur pedig Amphitryon szolgájává, Sosiasszá változik. Így, egy napig két Amphitryon és két Sosias tart igényt ugyanarra az egyetlen életre. De melyikük a valódi? Alkméné szerelmes Amphitryonba. De melyik Amphitryonba?

Ez az éjszaka tizenhét órán át tart. Tizenhét órányi sötétség telepedik a városra. Rövid időnek tűnhet, ha szerelemről van szó, de mégis elég hosszú ahhoz, hogy a lakók életét a teljes bizonytalanságba lökje: oda, ahol eddig biztosnak hitt értékeink már semmit sem érnek; ahol semmi sem az, aminek látszik, és bárminek az ellenkezője éppúgy igaz lehet. Sem abban nem lehetünk biztosak, hogy a másikról tudjuk kicsoda - legyen az akár a saját férjünk vagy feleségünk -, sem abban, hogy jól tudjuk-e, hogy mi kik vagyunk.

Képes-e a bizonytalanság, a káosz okozta szorongás az ember ember voltát elpusztítani? És ha igen, felfogjuk-e egyáltalán, tudunk-e róla, hogy mi történik velünk? Vagy csak észrevétlenül beállunk a sorba?